2009. december
#554
Harapós hideg van. Szépen süt a nap, de mindennap egyre hidegebb az idő. Most éppen -13 fok. Ma még kimentünk sífutni a -9 fokban, de holnap lehet hogy már csak a keményebbek mennek. Bori biztosan nem..
Egészen megszerettem, miután rájöttem, hogy ezt is csak úgy kell kezelni, mint egy normál sílécet, ha jön a lejtő. Tegnap ezzel volt a probléma:-) Szlalomozni azért nem lehet vele, de amúgy majdnem minden ugyanaz. Csak közben van egy olyan halvány érzésed, az az érzésed, hogy két bot van a lábadon.
Karácsony másnapján elkövettem idei leginkább "szőke nő" cselekedetemet. Beáztattam ugyanis T. telefonját egy hátizsákba. Azért egy hátizsákba, mert az alján volt egy bezárni elfelejtett kulacs is. A norvég hátizsákok pedig elég jól vízszigetelnek belülről is, így addig úszkált a kiömlött vízben a telefon, míg teljesen tönkre nem ment. T. köztudottan mindent meg tud szerelni, de ezzel még ő sem boldogult.
Hát ez drága volt:-( Ha Karácsony előtt csináltam volna ezt, akkor legalább lett karácsonyi ajándék lett volna.
hó, hó
Tegnapelőtt csináltam egy tényleg finom pulykát (egészpulyka aszalt szilvával, almával baconnal és mézzel), voltak itt T.-ék és ezzel vége is lett a Karácsonynak. Most következik a maradékok elfogyasztása és a diéta.
Tegnap pedig úgy döntöttünk, hogy ahelyett, hogy elmegyünk síelni, kiveszünk házat, fizetünk síbérletért, stb, helyben fogunk síelni, mint ahogy mindenki más is teszi mostanában. A hó hatalmas, az összes futópálya frissre elkészítve, és az egyetlen lesiklópálya a város másik felén (kivilágított)is üzemel. Ilyen időszak ennyi stabil hóval és évek óta nem volt errefelé az ünnepek alatt. A Romjul, vagyis a Karácsony utáni kiárusítás még kapóra is jött, így tegnap vettünk 5 pár futólécet, cipővel bottal.
Mikor Norvégiába érkeztünk két éve, húztuk a szánkat, hogy mit is lehet ezen a sífutáson élvezni, de aztán átalakult a gondolkodásunk norvégosra, hiszen itt aztán van bőven hegy-völgy és erdő, sífutási lehetőség szinte az ajtóban, nem kell időigényes utakat tenni a hegyekbe a legközelebbi szlalompályáig.
Itt annyira népszerű a sífutás, hogy még a szlalompályák közelében is az emberek többsége sífut. Hiszen ezt tette már az apjuk, a nagyapjuk, és annak az apja a nagyapja és az összes női felmenője is, mindenki. Nekünk is van a pincében az öregek után pár régi faléc.
A kisgyerekeket 2-3 évesen ráállítják a futólécre aztán 5-6 évesen kezdik a szlalommal. Aztán felnőtt korukra ezek a gyerekek tényleg olyanok lesznek, mintha sível a lábukon születtek volna..
Szóval meglett a léc (Borinak rózsaszín:-) és ma ki is próbáltuk. D. navigált, T. barátja. A fiúknak már nem az első alkalom volt, mert tavaly voltak az iskolával és Bori is próbálta már az oviban. A két fiú a szánkót már csak rövid ideig tudja élvezni, mostmár valami komolyabbra és nehezebbre van szükségük. Bence ment is már D.-vel, bírta az iramot.
Kissé idegesítő volt elsőre, hogy a legkisebb lejtő, ami szlalomsível unalom, is életveszély ezzel fura céccel, de vicces, hogy mennyire lehet vele pl. felfelé menni mérsékelt emelkedőn visszacsúszás nélkül. Borika is ment vagy 7-800 métert. Holnap csinálunk majd képet, ma kicsit stresszes volt az első alkalom. van így első nap után egy megrándult hüvelykujjam és egy kék foltom a hátsómon..
Kis Karácsony
Csendesne telik a Karácsony. Már egy múlt csütörtök óta itthon vagyok, így volt időm kicsit rendbe tenni a dolgokat és készülni. Sütöttem aprókat a gyerekekkel (málnés cseppmeg marcipános keksz), gyömbérkenyeret (csípős lett), bejglit és mézeskrémest (mindenki ezt szereti).
A menü is különleges volt, halászlé tőkehalból és pisztrángból (ez volt a sűrítmény és igazán rossz néven vették a halpiacon, hogy én minél kisebb halat szerettem volna:-) meg tőkehalfilé zöldséges körettel baconnal betekerve. A másik itteni specialitást a rybbét (pirosra sült oldalas sok hússal) inkább holnap csináljuk meg. A nagy pulyka meg majd akkor lesz, ha vasárnap a vendégek jönnek.
Az ajándékok már jó előre megvoltak - hála a szeptemberi játékleértékelésnek - még több is, mint kellett volna. Ehhez jöttek a csomagok otthonról, vagyis idén igazán sok ajándék volt a fa alatt.
A legnagyobb siker a Monopoly, amit tényleg nem lehet abbahagyni.
A hó csak esik, tegnap esett rá valamennyi eső de ma megint beerősített. Holnap a nagyfiunk 13 éves lesz. Lesz neki Mascarponés vagyis sajt-tortája. Eredetibbet nem találtam.
Karácsony

BOLDOG KARÁCSONYT KíVÁNUNK!
Tamás, Szilvi, Bence, Balázs és Bori
mindent beborított a hó:-)
Mindent mindenhol beborított a hó. Hó van otthon, Hollandiában és itt is. Mindenki egyformán örül. Még a bergenieknek is jutott, ahol lent a városban eléggé ritka (a hegyen túl már teljesen természetes). Mindenkinek fehér Karácsonya lesz:-)
Szánkóztunk és hógolyóztunkés szánkózni és hógolyózni fogunk holnap is és holnapután is. És örülü
Bori is megkapta a karácsonyi szánkóját előre (kormányos). Mivel extra gyorsan fejlődik az ügyessége, a kicsiknek való szánkót már tavaly undorral elutasította és Bali kormányos gépével száguldott lefelé a lejtőn.
Mivel itt a lejtő a ház előtt és még a házak fényei meg is világítják ezért sötétedés után is lehet szánkózni. Norvégiában nagyon sok az utcai fény, mikor lemegy a nap, a függönyök kihúzva maradnak, a 4-5-6 külső lámpa házanként is kigyullad és ehhez még a karácsonyi fények is hozzájönnek. Ez viszont csak ritkán eltúlzott, pl. a teljes fényfüzér a házon ritka, lámpások, mécsesek az ablakban, fényfüzér a kintifenyőn, ez a maximum.
Ha így marad a hó, esetleg be lehetne ruházni egy családi csomag futólécre is.
tobben is irjuk a blogot
Mar tobb felreertes volt belole, ezert most kulon felhivom mindenki figyelmet, hogy a blogot harman irjuk: Sz. vagyis en 99%-ban, T. 0,95%-ban es Bence vagyis a nagyfiunk 0,05%-ban.
Mostanaban T. aktivabb lett, igy megkerek mindenkit, hogy olvassa el az alairast, hogy ki irta, felreertesek elkerulese vegett:-)
Es mivel a het nagy reszeben kulon vagyunk, elofordulhat, hogy olyan dologrol irunk, amirol elozoleg nem egyeztettunk vagy valamelyikunk nem is tud rola.
A Norvégmintás blogolvasóhoz
A blogot alapvetően otthoni családtagjainknak, barátainknak és további érdeklődőknek írjuk, mindenféle népszerűségi szándék nélkül. Bár a kommentelést korábban kikapcsoltuk, védendő egyesek "testi-lelki" épségét, a nem kevés levél mégis ad visszacsatolást.
Előkerülnek régi ismerősök, kedves tanárok, barátok, s azok barátai. És ott vannak a csendes Vojőrök... Az olvasó csapat az idővel arányosan növekszik. Vannak növekedési hullámok, amikor is megjelenik általában egy sommás tévedésekkel és hülyeségekkel teli ujságcikk valahol, vagy csak bekerül a hírekbe az ország. Ez mind keresésre indítja az embereket. Akik részletesebb infót akarnak a kitelepülés előtt, vagy csak komolyan megfontolják a kitelepülést, igyekszünk segíteni. Bíztatni senkit nem fogunk, mert ezt a gesztenyét is mindenkinek magának kell megtalálni és kikotorni... Úgy a sikerélmény és a kaland is nagyobb! :) A kivándorlás esetében pedig a kalandorság elég kudarcos műfaj..
Egészen elképesztő esetek is akadnak, hogy pl sajnálja valaki, hogy nem vagyunk vallásosak... Nem tudom mit írhattunk, amiből az ellenkezőjére következtetett.. Talán, hogy szeretetben, egységben él egy család? Talán, hogy 3 gyermekünk van? Hogy alapvető szempont a döntéseinkben a gyerekek, a család érdeke? Régi közhely hogy az igaz hívő ember életénél kevés boldogabb van. Ámde vallásos hit nélkül is lehet igaz életet élni, helyes értékrendet és egészséges világlátást kialakítani... Boldognak lenni.
Esetenként riadalmat keltunk, mikor az anyagi helyzetünkről írunk. "Nyugodtság van!" Idézet az Üvegtigrisből.. Az aggodalmak a gyarapodás mértéke és üteme körül vannak. Az a fő kérdés, hogy mikor lehet bérelt helyett saját házunk, magyar helyett norvég autónk, kikötőben túravitorlásunk és az hány személyes...
Csókolom.
sutunk, sutunk
A Karacsony kozeledttet arrol is meg lehet ismeri, hogy az emberre rator az ellenallhatatlan sutesi vagy. Mezeskalacsbol legelabb harom adagot szoktunk sutni (azt csak az elejen erdekes megenni, igazabol a formak kivagasa az izgalmas, es mindig ossze lehet veszni, kinek jut kevesebb teszta..
A gyerekek nagyon szeretik, meg a nagy letra fiam is nekiall hoembert formazni mezeskalacsbol. Egy egesz kis tajkepet keszitett iden.
Aztan van a hirtelen, otletszeruen sutott suti otletszeruen megtalalt receptbol. Vannak kedvencek, de szeretjuk a valtozatossagot, mint az etelekben is. De azt hiszem, hogy iden a teljesen hagyomanyos bejgli kovetkezik, ami mar evek ota nem csinaltunk.
Ilyenkor semmilyen nehezsegtol nem riadunk vissza, pl. ma anyuval (Mo.) es hugival (Hollandia) arrol konferenciaztunk, hogy Kati hogy fogja lereszelni a diot diodaralo hijan. Ez egeszen fontos tema karacsony kornyeken:-) Tavaly Angliaban Kati a mezeskalacs-tesztat csipszesdobozzal nyujtotta, azzal a vekony hengeressel. Mi H. lanyok semmilyen nehezsegtol nem riadunk vissza:-)
felemás
Sz szeptember óta ingázik minden héten Bergen és Kristiansand között. Hol 3 hol 4 nap a családdal, aztán általában 4 nap távol, munkában. Az itteni élet, a hétköznapi apró-cseprő ezernyi intéznivalójával sem könnyű. Korai kelés, reggelizés, öltözködés, ruhaválogatás az időjárásnak megfelelően, indulás. Aztán Borit felvinni a hegyre oviba. Behúzni a munkahelyre, ahol próbálok mindent kihozni abból a 6-7 órából, ami munkára jut naponta. Aztán rohanás az iskolába, oviba összeszedni a csapatot, bevásárlás, hazaérkezés. Postaláda, otthoni pakolás, számlafizetés, lecke ellenőrzés, kis beszélgetés a napi dolgoról, hátha kiderül valami fontos amit nem kellene elfelejtani. Aztán játék, pakolás, mosás, vacsorakészítés, mosogató gép pakolás, másnapi iskolai kajacsomag elkészítése. Fürdetés, öltöztetés, mese, játék, tévézés. Ruhahajtogatás, pakolás. Fogmosás, fektetés... Ezzel rendesen 9 körül végzek, ekkor jut idő először bármi másra gondolni is. Van családunk, barátaink Mo.-n ugye...
Nem volt egyszerű bejáratni ezt, eleinte elkeserítően összefoghatatlan volt mindez. Mintha egy dobozból kiszabaduló maroknyi hangyát próbálná az ember visszaügyeskedni a helyére.. Gyerekek sokat önállósodtak, ráéreztek a tennivalókra. Bence is igyekszik, néha teljesértékű felnőttként helyettesít, de máskor kezelhetetlen kiskamasz és csak nehezíti a napi menetrendet.
Nyáron még létkérdés volt, hogy mindketten dolgozzunk, hisz meg kellett kapnunk a tartózkodási engedélyt. Az eleinte minden nehézséget feledtető új kaland és új, izgalmas munkahely vonzása túltett mindannyiunkat a nehézségeken. Voltunk is túrázni és körülnézni családostól egy egész hétig. Akkor úgy tűnt, hogy hamarosan én is ott dolgozom és átköltözünk, a család megint együtt lakik, mint rendesen. Naponta többször átfésültük az eladó lakásokat és küldözgettük egymásnak a linket, hogy na ez vajon merre van és az jó környék-e.
A kezdeti kalandélmény elillant és bár minden nap mikor Sz visszaérkezik igazi ünnep, mégis mindkettőnk türelme és lelki ereje megkopott. Hiába lettünk sokkal hatékonyabbak, hiába sokkal értelmesebb, intenzívebb és élénkebb az a 3 nap amíg együtt vagyunk, csak nem normális ez így. Egyre másra merülnek fel a problémák. Pl: nem is olyan könnyű hitelhez jutni, ha nincs elég önrészünk, ami errefele 20% (egy számunkra alkalmas lakás/ház itt 2,5-3 millió korona... Annyira szegények meg mégsem vagyunk, hogy önkormányzati kezességgel 0% önrésszel kapjunk hitelt, mert azt a menekülteknek és az "alacsony" keresetűeknek tartják fenn.
Ha Sz visszaköltözik, itt helyben nem lesz munkája még kb 2011-ig biztosan és akkor újra beláthatatlan távolságba tolódik bárminemű családi gyarapodás lehetősége. Sz munkahelye sem ideális, és nem is stabil, az enyém is problámás, de legalább stabilnak tűnik pillanatnyilag... Elég masszív patthelyzet alakult így ki, nem túl sok kitörési ponttal. Választhatunk a "kerek családi élet sok anyagi problámával" és a "felemás családi élet, némi gyarapodással" változatok közül.
Jön a Karácsony. Együtt leszünk közel 3 hétig. Az biztos segít majd kicsit, újévre elutazunk talán valahova, néhány hét után jön a síszünet amire vendéget várunk(!), aztán máris húsvét, amikor hazalátogatunk... Ezek biztosak. A megoldási lehetőségeken folyamatosan agyalunk. Előbb utóbb megoldjuk ezt is mint mindent eddig. Elgyengülni lehet, emberi dolog... de az mindenki dolgát csak nehezíti.
Globális klímahisztéria
Elég sok zöldség terjed klímaügyben. Csúnya botrány kerekedik a Kelet-Angliai Egyetem klímaváltozás-kutató tanszéke (Climate Research Unit - CRU) körül.
Hiedelmek, babonák, zöldségek, hazugságok és tudománytalan szédelgés helyett egy publicisztika:
Globális klímahisztéria
"beauty is truth, truth beauty: that is all
ye know on earth, and all ye need to know."
John Keats

