2009. október

#528

És ha már a Skandináv körülményeknél tartunk, Bence holnapután megy erdei iskolába a hegyekbe 4 napra, így ma be kell szereznünk még néhány dolgot, pl. gyapjúzoknit, rendes viharkabátot,
túrazsákot, termoszt stb. A vikingek nem viccelnek..:-)
Kristiansandtól 40 km-re a hegyekben még akár a hó is leeshet. Vagy az eső. De a hideg az biztos. Már hetek óta alig várja:-)

Bizony Norvégiában komoly összeg a gyerekek ruháztatása. Az ember először megveszi az otthoni ruhákat, kicsit jobbat, hogy legyen, aztán rájön, hogy itt nem sokat ér. Bármilyen időjárási körülmények között órákat vannak a levegőn nap mint nap és ha nincs megfelelő csizma, kabát, alsóruha, fáznak ám vagy vizesek lesznek. Nyáron kell a vékony esőruha, ha hajózni mennek vagy esőben kirándulnak, ősszel vastagabb kell béléssel, aztán télen ott az overall, és nem árt, ha van csinos kabátja is őszi, téli, stb, akinek telik rá. Ehhez jönnek a cipők, az oviban az esőálló csizma (télen bélelt) követelmény, és nem árt, ha van szép cipője is az ember gyerekének. És akkor, a sima ruhákról még nem is beszéltünk, az nem nagy összeg a fizetéshez képest.
     
Különösen Bence kerül sokba, aki már majdnem felnőtt méret és a ruhák ára pont ugyanannyi, mint nekünk. Ez az osztálykirándulás kötelező, így mindenkinek muszáj hogy legyen gyapjú alsóruha, túranadrág, rendes esőkabát, bakancs, stb. Hát ez van..
írta: norvegmintas, 2009. okt. 31. 8:32 - címkék: és kategóriák: -

#527

Trondheim

Igazi biznisz-trip volt egész napos programmal, de azért jutott időm a városra is kicsit. A munkáról nem is beszélek sokat, két végzett doktort interjúztattunk és nekem igazából egyik sem tetszett. Úgy néz ki, hogy a csapat, akikkel együtt fogunk dolgozni, még egy kutatói állás hirdetést sem tud megfogalmazni rendesen és találtak két agyat, akik olyan messze vannak a szerkezettervezéstől, mint Makó Jeruzsálemtől. Ennek folytatása is következik.
Az egyetem mindenhol hasonló, van egy rakás bizottság meg szervezet és vannak, akik egész nap csak értekezletekre járnak. Aztán vannak, akik a komoly munkát csinálják. A mérete akkora, mint a Műegyetemnek, csak itt rengeteg labor és kutatóintézet is van, valamint más egyetemek. Pl. az egy főre jutó labornégyzetméter ebben a városban igencsak magas lehet:-) És az emberek többsége vagy kutató vagy hallgató vagy egyetemen dolgozik.
Én nagyon szeretek kísérletezni, de az én szakmámból csak keveset láttam viszont annál többet hallottam. Geotechnikából meg aszfaltból viszont annál többet, mert azok voltak abban az épületben, ahol a Tanszék.
A geotechnika komoly hatást tett rám, mert azt hittem eddig, hogy Norvégiában csak a szikla van, kirobbantják a helyet és a gond az alapozásnál le is van tudva. De nem, mert ahova a városok épülnek a tengerparton ott van mindenféle hordalék és amiben pedig a fő-fő pénz van, a tengerfenék, ott meg aztán van minden, ahova mindenféle dolgokat le kell fúrni (pl. olajcsövet). Úgyhogy még a diákok is 6 m mély homokmedencében tanulmányozhatják a fúrást. És ez csak egy labor..
Trondheimben kísérletezni hírhedtten drága, ezért gondolkozik minden cég, pl. a mi cégünk is egyéb helyeken, pl. Budapesten.

A város gyönyörű, ez is igazi parti város, a hegyek nem olyan durvák, mint Bergenben, de az odaút annál izgalmasabb. Olyan hómezők ás gleccserek felett repültem el, hogy hihetetlen (lesznek képek). Mivel alacsonyabbak a hegyek, nem dobja ki azonnal az esőt a felhő, mielőtt átbukik a hegyen, mint nálunk, viszont a klíma sokkal "skandinávabb" fagy volt és ehhez szikrázó napsütés. Ha valaki már megszokta ezt a klímát, hogy októbertől márciusig lehet 10 fok alatt, annak szerintem igazán mindegy, 4-5 fok ide vagy oda. És lehet választani, hogy a nyakunkba hulló esőt szeretjük vagy a hidegebbet, de napsütést ahol hónapokig lehet síelni az ajtóból kilépve. Persze nem költözünk Trondheimbe, nem kell megijedni, az életünk így is elég bonyolult, csak azért írtam le ezt, hogy itt is lehet élni.
Ami a várost illetni, Trondheim ugyanolyan gyönyörű, mint Bergen, és nekem a vízre épült házak még jobban is tetszettek, mint nálunk, ahol a Bryggen világhíres és százezrek jönnek évente. Meglepően sok építész ház is van (persze itt van az egyetem). Pl. eddigi legszebb repterem a trondheimi reptér.
Persze nem lehet ezeket a parti hanzavárosokat összehasonlítani, mindegyik szép csak máshogy. Itt van Norvégia egyetlen katedrálisa, erről is csináltam néhány képet.

írta: norvegmintas, 2009. okt. 31. 8:03 - címkék: és kategóriák: -

#526

Hagynom kene egy kis hatasszunetet, mivel T. vegre irt a blogba es vegre nem politikarol. Hurra, hurra, hurra!:-)
Azt hiszem a honvagy az, ami sosem mulik el. Talalkozok emberekkel, akik 10-20 eve elnek kint es nekik sem mulik el. Csak ritkabban, bizonyos - egeszen jelentektelennek tuno - helyzetekben jelentkezik. Az ember nem a hazajaban van, mindegy, hogy 2-3, 10 eve vagy eppen 56 ota. A helyzettol, hangulattol fugg az ittmaradas/elvagyodas aranya. T. talan azert szilardabb az ittmaradasban, mert o otthon sokat kuszkodott es mindig a rogos uton jart. En mar sokkal kevesebbet, piszkosul mazlista ember voltam mindig es igyekeztem az aszfaltos uton kozlekedni.

Megyek Trondheimbe holnap, meghozza egyedul. A fonok lemondta. Ugyhogy egyedul fogom kepviselni a ceget es mellesleg az ottani szerkezetes tanszeket is meglatom. Kivancsi vagyok. Ezer a munka itt is, es meg nem allok ra keszen, de a kutatas berkeiben legalabb otthon vagyok valamennyire.
írta: norvegmintas, 2009. okt. 27. 22:02 - címkék: és kategóriák: -

KÉT ÉV

Honvágyszerű érzések...

Mostanában sokat gondolunk hazafele. Mi a szülők és a gyerekek is. Valami honvágy féle ez, de nem az a klasszikus fajta. Nem hazamenés vágyunk van, csak feltámadt valami érdeklődésféle, hogy na akkor mi van az otthoniakkal?! Bori például Bettit és Dávidot hiányolja nagyon, Bali Danit és Levit, és persze Dávidot. Bence félig már kamasz, így elég zárkózott és érzékeny nagyon... Mikor szóbahozzuk, persze, hogy mindenki hiányzik, de mindőjük azért előbb utóbb jelzi, hogy azért hazamenni (hazaköltözni) semmiképp nem akarnak. És a gyerekek ilyenfajta megérzéseire érdemes hallgatni.. Visszaigazolja és alátámasztja a mi hozzáállásunkat is a dolgokhoz.

A mi (felnőttek) beszélgetései is gyakran terelődnek az otthoni barátainkra, régi munkatársakra. A családdal úgy ahogy folytonos a kapcsolat, de barátokkal, nem lehet azon a végtelenül nyomorultul keskeny csatornán, az interneten (facebook, skype, mail) tartani a kapcsolatot. Skypon nem lehet a ropogó tűz mellett finom vacsora után el-vörösborozni hajnalig például... vagy nem lehet megölelve, hátbaveregetni senkit. Nincs fizimiska és testbeszéd és illatok és környezet, szinte semmi, csak a szó meg az a vacak kép van ami átjut...


Hat nap hét éjszaka - a film

Nem szó szerinti idézet filmből:

Harrison Ford egy Tahiti(?) szigeten, a tengerparti bárpultnál elázva:

" Ideutaznak az emberek a világ másik feléről és azt hiszik, hogy itt a pálmafák alatt a naplementében majd megtalálják a romantikát... Ha ide nem hozzák saját magukban, itt ugyan meg nem találják.."

Norvégia megváltoztat. Elkerülhetetlenül, mert nagyon más mint európa. Ez egy más világ, ez itt skandinávia! És nem való mindenkinek. Ha valaki nem érzi a hajlandóságot a gyökerektől való megváltozásra, arra hogy akár a zsigereiig engedje magába behatolni, az nem sokat kap majd. De attól félni nem kell, hogy közben elveszítünk valami értékeset. Ami ér valamit az beépült és használatban van, következésképp nélkülözhetetlen. Ami elveszhet az pedig csak kolonc volt... bármilyen félelmetesen hangzik ez, időnként könnyebbé tesz a lomtalanítás.

2 év

Egy otthoni gyerekkori barátom jegyezte meg egy korábbi látogatásakor, miután belelátott az itteni formálódó életünkbe " 2 év és ti itt teljesen rendben lesztek". Nos napra pontosan 2 éve ilyenkor indultunk el otthonról. És ha minden dolgunk nincs is teljesen rendben, amiért eljöttünk abban nem csalódtunk. Megszabadultunk a létbizonytalanságtól, a kicsinyes és folyamatos napi küzdelmektől, hogy a felszín felett tartsuk legalább az orrunkat. Módunk van türelemmel, frusztrációktól mentesen alakítani, irányítani az életünket. Megszabadultunk attól a fura érzéstől (a reménytől) ami hajtott előre..hogy a teljesítménynek majd egyszer megjön az eredménye is... Ugye ismerős?!? Itt a teljesítménynek azonnali eredménye van, elismerés és jelentős gyarapodás formájában, amire számítani lehet, aminek alapján tervezni építeni lehet az életet. Előbb a kisebb elmaradások kerültek pótlásra, aztán a jelen dolgait tesszük rendbe és aztán bátran tervezzük, megvalósítjuk a jövőt, ami nem csak egy ködös időtlen remény, hanem ami színes-szagos szélesvásznú bizonyosság...

írta: etamas, 2009. okt. 27. 9:56 - címkék: és kategóriák: -

#524

A gyerekeknek mostanában a Magyar Népmesék a kedvencük. Esténként is ezt nézik az utóbbi időben meseolvasás helyett (Bence nem néz mesét, ő olvas).
Lehetne magyar TV-nk könnyedén, csak elő kéne fizetni az UPC-t és elhozni, parabolát ráhangolni, de úgy döntöttünk jobb így, mert akkor sosem néznénk a helyi TV-t (így se nagyon) és a gyerekek is kényszeresen ülnének egész nap a mese előtt és különösképpen, mert magyar. Igazából a norvég nyelvű mesecsatornák is elmúltak már vagy fél éve, ezt meg is szoktuk, így ha kell, inkább beteszünk egy filmet.

Bori és Bali nagyon egymásra találtak, mindkettő olyan, hogyha valamilyen mese tetszik nekik, azt hetvenkétszer megnézik. Bali is és Bori is rongyosra nézték már a Mr. Bean mind a hét CD-jét, aztán volt már Eperke, Micimackó és most a magyar népmesék van soron. Ez most különösen hasznos, mert megtanulnak sok olyan kifejezést, történetet, amiből kimaradnak, mert nem magyar iskolába/oviba járnak. Bali már az összeset tudja kívülről, neki különösen tetszik ez a mesevilág. Már el is kezdett kérdezgetni a sajátosságokról, miért mindig a legkisebb, miért a fele kirélységa, stb. Tisztára mint az olvasásóra:-)
Elkezdett magyarul is olvasni, van egy könyv, amiből esténként gyakorol. Teljesen magától tanulta meg a magyar karaktereket, sosem hagyta magát tanítani, mindig ő kérdezett:-) 

írta: norvegmintas, 2009. okt. 24. 21:00 - címkék: és kategóriák: -

#523

Húsz éves a Köztársaság.

Van nekem is egy romantikus történetem. 35 éves fejjel nem annyira romantikus, de 15 éves fejjel nagyon is az volt! Ajánlom a leírtakat akkori osztályfőnökömnek, aki most olvasóim közé tartozik és talán nem is tud róla, mi is történt aznap :-))

Egy városszéli gimnáziumba jártam, és aznap, mikor a Köztársaságot kikiáltották, az iskola azon az állásponton volt, hogy csak a harmadikosokat-negyedikeseket engedi el a városba a tömegbe, a "kicsik" a tornateremből nézhetik a közvetítést.

De mi, az elsősök, különösképpen mi az 1.E felháborítónak tartottuk, hogy minket nem engednek el és mindent megmozgattunk, hogy mégis elmehessünk (ha jól emlékszem, hangadó voltam:-). Hogy mennyi volt ebből hazafias érzelem, nem tudom, de hatalmas hangulat/buli volt az országban ami egy kamasznak pont elég, hogy beinduljon:-)
Az engedélyt nem kaptuk meg persze, de szerencsénk volt a szerencsétlenségben, hogy az utolsó óránk rajz volt, ami helyszűke miatt egy különálló épületben volt megtartva az iskolához tartozó régi kastélypark túloldalán. Itt némi fűzőcske után a rajztanárt sikerült rávenni, hogy elengedjen minket.

Persze késő volt, és az iskola jó messze volt a Kossuth-tértől, de azért mi elindultunk, és továbbra is mindent megtettünk, pl. biztattunk a buszvezetőt, hogy olyan gyorsan menjen, ahogy csak lehet. Szerintem az egész buszközönségnek forradalmi hangulata volt a végére:-)
Aztán majnem odaértünk, emlékszem, már a mozgólépcsőn voltunk a Kossuth-téren, mi az egész 1.E, mikor kikiáltották a köztársaságot:-)

Egyszerű kis történet, de mi akkor nagyon átéltük és szívesen emlékszem vissza rá.

Más kérdés, hogyha mérleget vonnánk, hogy mi történt ezalatt a húsz év alatt, akkor mi jönne ki, de ez most más lapra tartozik..     
írta: norvegmintas, 2009. okt. 23. 10:54 - címkék: és kategóriák: -

#522

Tegnap este jottem haza. Szuper haromnapos het volt a rovidsege miatt. A munka mennyisege viszont epp eleg volt, es a szervezetlenseg merteke is tovabbra nagy. Nagyon nagy szuksegem van a beketuresemre minden nap..
Jovo heten meg mehetek Trondheimbe jopofizni. Sok ember van, aki szeret utazni, sot a munkajaban a legfontosabbnak azt tartja, hogy lehetoleg minel tobbszor elutazzon valahova a cege koltsegen es az hudejo. Foleg akik sajat erejukbol nem tehetnek meg.
Valahol a fonokom is ilyen utazos tipus.
De azert van egy hatar, mert azert dolgozni is kell, es pl. a ket egy oras interjut siman lehetett volna egy napra tenni, es akkor nem cseszek el a vacsizgatassal ket napot az amugy is csak negy napos munkahetembol. Mert ket felnap alatt ugysem ismerem meg a varost, es a katedralist sem tudom megnezni, a csaladi hazautazasbol viszont nem engedek.
Nem baj, ha talalkozom az ottaniakkal, marmint az ottani Szerkezetes csapattal, de akkor is jelenleg a legjobban a csaladi hetvegek izgatnak.
Amugy nem kell aggodni, nem leszek lelki beteg, amugy jol erzem magam, csak a bejegyzesek neha kisse negativak. A blog tovabbra is szabad mufaj, azt irok bele, amit en eppen akkor gondolok.
írta: norvegmintas, 2009. okt. 22. 22:57 - címkék: és kategóriák: -

#521

A mult heten valamifele melypont volt. Nekem bizonyosan. Csaladi eletunk sokkal intenzivebb, erzelmesebb lett abban a par napban, mikor egyutt vagyunk. De az ilyeneket a vilagert sem irom le. Aki akarja, megerti.

T.-nek ugy nez ki, hogy folytatodik a projektje Kristiansandban igy egyelore nem hagyja ott a munkajat. Iden meg nem folytatodik viszont, igy tud a gyerekekkel foglalkozni. Meg nem kell surgosen babysittert keresni, bar szukseg eseten jo lenne valaki.

A gyerekek kezdik valojaban megerteni, mi tortenik, es Bence folyamatosan agital, hogy ide akar koltozni. Mar neha direkt bergeniul beszel. Persze neha viccbol, pl. itt a kirke (templom) "csirke". Az ilyenek nagyon tetszenek neki.

Nagyon szep tortat kaptam penteken, bizony T. a diszitesben sokkal ugyesebb, mint en. Hiaba finom a tortam, a diszites csale/csapnivalo. De mar megszoktak. T. viszont harom tortat is remekelt az utobbi egy honapban, az oviban meg a receptjet is elkertek. Nekunk ilyenkor van a szulinapszezon, mindig legyartunk nehany tortat szeptemberben/oktoberben.

Bence tutira sajttortat kap majd, mert el-hal a sajtert, mindig azt enne. Ugy kell raszolni, hogy ne egyen meg 20 deka sajtot. Anyu a multkor nalunk volt, es regelire fadeszkarol sajtot faltak, anyu meg az uvegbol afonyalekvart kanalazott. Elvezkedtek:-) Csak kene egy eheto sajttorta recept.

A bergeni ido tovabbra is jo, egy csomot sut a nap. Mikor a repulovel mentem, tavolabb mar havasak voltak a hegyek. Ma reggel visszafele meg eszmeletlen gyonyoru volt a napfelkelte, narancs-piros csik a horizonton. Kezdenek a munkahelyen beindulni a dolgok, lesz a norveg muegyetemne egy kutatasi projektje, amiben mi is benne leszunk, en fogom koordinalni. Most veszik fel hozza a postdoc-ot (doktorizott szemely) megyunk Trondheimbe az interjura. Van egy tengerentuli projekt is, az is az enyem lesz. Ugy dontottem, ha ezt alairjak, akkor komolyan fontolora veszem, hogy esetleg maradok es athozom a gyerekeket. T. benne lenne. Hitelugyeket is intezgetunk, csak szivoznak velunk (persze valsag van), mert nincs onreszunk. A hiteleink visszafizetesere forditottunk a penzt, amit eddig itt kerestunk..

  

írta: norvegmintas, 2009. okt. 19. 23:00 - címkék: és kategóriák: -

#520

Talaltam egy erdekes hirdetest. Ki is linkelem, mert ez hiven tukrozi a norvegiai helyzetet: tart karokkal varjak a specialistakat, de akinek "sima mezei" foglalkozasa van, az nehezen boldogul.

Ez a kutatoi allas viszont nem csak mernokoknek/muszakiaknak szol, igy ha valakinek sok iskolaja van, erdemes elolvasni:

http://aksis.uib.no/nyheter/research-positions-available-at-unifob-aksis-in-bergen-norway


  

írta: norvegmintas, 2009. okt. 19. 21:47 - címkék: és kategóriák: -

#519

Kozkivanatra irok. Nincs olyan sok kedvem mostanaban. Tul sok az irnivalo, tul osszetett, tul sok a lelki resze, negativ es pozitiv hangulatok, amit nehez megfogalmazni (vagy nem publikus).

Az otthonlet nagyon jo volt. Nem is olyan rossz, ha az embernek haromnapos hetvegeje van:-) Igazabol semmi nagy dolgot nem csinaltunk, csak egyszeru csaladi eletet eltunk, sakkoztunk, punnyadtunk, beszelgettunk, foztem nekik finomakat, stb. 
Az a jo az oszi napokban, hogy az embernek nincs kenyszere, hogy menjen valahova, ha kint esik vagy borongos, mint a nyari napokon, mikor sut a nap. Begyujtunk a kandalloba, jokat eszunk, elvagyunk. Azert napsutes is jutott, megpedig penteken es most is el vagyok kenyeztetve itt Bergenben.
Erdekes atalakulas ment vegbe otthon, mert Bori egyszerre apas lett. Eddig, mivel pici nagyon anyas vot, es most T. nagyon elvezi, hogy az o egyszem kislanya ragaszkodik hozza. Onzoseg lenne tolem ebben oket megzavarni, Borit visszaedesgetni es jol a lelkebe taposni megint, mikor elmegyek ujra. Persze azert bujt hozzam is, de mar apa korantsem masodik a sorban, vagy inkabb tartozik a futottak meg kateoriaba, ahol eddig volt (mivel sokat dolgozott, alig vett reszt a nevelesben, ahogy egy atlag magyar csaladnal szokas). A fonoke nagyon jol toleralja a mostani helyzetet, neki is volt egy ilyen idoszak, amikor a felesege visszament Amerikaba egy idore es otthon maradt a fiaval. Kozottuk is kialakult egy ilyen specialis kotodes ezalatt. Ma pl. Borit hazaadtak az ovibol, es holnap siman otthon lesz. Ezen kivul penteken neveles nelkuli nap az iskolakban-ovikban.
Persze hosszabb tavon azert dolgoznia kellene a fizeteseert, amit kap. De meg nincs itt az ideje, hogy ilyen esetekben gyorsan elorerakassam a repulojegyemet. Majd kesobb..

A fiuk nagyon jol toleraljak a helyzetet, bar Bence folyamatosan ide akar koltozni. Azt hiszem az indokai kozott elokelo helyen szerepel, hogy fegyelem van otthon es tul sokat kell segitenie mostanaban..

Vasarnap pedig visszajottem..
A programom meg mindig nem mukodik, igy kiemelt fizetesert vagy netezgetek vagy egyetemistat jatszom (pl. aramlastant tanulok). J., akitol tanulhatok, egy francia srac jovo szerdan elmegy, hogy atszelje az oceant egy vitorlashajoval, es csak januarban jon vissza. Sokba fog kerulni a cegnek, hogy megint Osloba menjek..
De nagyon erdekes dolgokat tanulok, ahogy elneztem a repulorol a tengert, azt gondoltam, mar kisse ertem, hogy ez az egyszeru, de megis elvont anyag a viz, hogy viselkedik.
 
A mai nap kulonleges volt, mivel ma van a szulinapom (35) es teljesen egyedul voltam. Ilyen meg sosem tortent velem a szulinapomon(remelem tobbe mar nem is). De nem szomorkodtam, felkeszultem ra elore, es csinaltam programot. Bementem a varosba, setaltam, fenykepeztem, vasaroltam. Tegnap este, mikor megerkeztem, szarazak voltak az utak Bergenben, ami azota, amiota itt vagyok, nem fordult elo. Ez azt jelenti, hogy volt idejuk megszaradni, vagyis szep ido volt,  es ez ma is folytatodott. Ez a varos olyan gyonyoru, hogy sosem lattam meg ilyen szepet. Az ember mindig ujra szerelembe esik. Pedig most meg nem is lattam azt a varosreszt, ahol a meredek utcak vannak es balettruhaszakuzlet, babkeszitomuhely es huros hangszer bolt is van. Multkor D.-vel setaltunk arra, de nem akartam a sotetben eltevedni.

Na azert a szep idot ugy kell erteni, hogy nem esik, gyonyoruen sut a nap, vagyis inkabb vilagit, mert van hozza harapos hideg. Meg nem minusz azert, max. reggelenkent megkozeliti. Meg is ajandekoztam magam egy telikabattal, mert fazok, mivel sokat jarok gyalog meg busszal, ami itt szuperul mukodik este is. Nagyvaros. Meg nem talalkoztam felelmetes kornyekekkel, azt mondtak itt nem is nagyon van (ellentetben mondjuk Osloval).  

Holnap meghivtak a fiuk vitorlazni. Nem viccelek, 6 fokban fogunk vitorlazni. Tanulmanyozzuk a hullamok viselkedeset.. Azt hiszem az osszes letezo ruhat magamra veszem a szekrenybol, mindent, ami az esoruha ala befer. Es a biztonsag kedvvert viszek egy kis palinkat is, szukseg esetere:-)    

írta: norvegmintas, 2009. okt. 12. 23:03 - címkék: és kategóriák: -
Régebbiek | Végére »