zászlószabályok
Holnap május 17.-e, a norvégok legnagyobb ünnepe, a Függetlenség napja vagy az alkotmány ünnepe. Borzasztó komolyan veszik.
Erről már regényeket írtam és száz képet is felraktam.
T. zászlót varr. Örököltünk egy hatalmas zászlót, azt varrja.
Ma kiderült, hogy nem lehet ám a zászlót akárhogy használni, hanem vannak szabályok. Pl. éjszaka nem maradhat felt a zászló (illetve a naplementével le kell vonni) és reggel 8 előtt nem lehet felhúzni.
Ezeknek a szabályoknek az említésével ma a frászt hozták rám, nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly, nem csak felvonjuk és kész. Ha már van egy óriási zászlórudunk.
Szóval ha másokat is érdekelne esetleg a zászlótörvény, itt olvasható:
http://www.flaggregler.no/
Repülő-show norvég módra
Két bejegyzés egyszerre: rekord:-)
Ma hatalmas repülő-show volt a városban. T.-vel tanakodtunk, hogy hogyan fogják megoldani a reptéren, hiszen a nemzetközi reptér az egyetlen lapos helyen van a városban, de ily is a vízen kezdődik, és akkor sem fér el 1 kifutópályánál több. van mellette egy katonai reptér, de ők is ugyanazt a pályát használják.
Hát megoldották. Jól, norvégosan. A nagy reptér teherkapuját szépen kinyitották és beengedték a tömeget a betonra. Meg a fűre. Elhelyeztek néhány kordont, amit ádáz szemekkel őrök vigyáztak, de fegyver nem volt náluk, csak rádió. Itt úgyis az ellenség amúgy is csak belülről jöhet.
A menetrend szerinti járatok a kordon másik oldalán szálltak le meg föl, ilyenkora veterán, és nem veterán, vadászgéped, kétfedelű gépek csapatszállító gépek és helikopterek szépen félreálltak. A tömeg integetett az utasoknak.
Így üldögéltünk a pokrócon a máskor szigorúan őrzött területen és hotdogot ettünk. Ha akartam volna és lett volna nálam bomba, biztos eláshattam volna egy kislapáttal. Biztonsági ellenőrzésről természetesen szó sem volt. De azért nem ejtették a norvégokat a fejükre, valószínű a nap végén - biztos, ami biztos végigmennek egy fémdetektorral.
A gépek kezelése is vicces volt, mikor egy gép következett, szépen elterelték onnan az embereket elhúzták a kordonokat és kivontatták a lezárt részre. Aztán mikor a tömeg kezdett elkanászodni - túl sokat tapogatták az egyre izgalmasabb repülőket és nehezen lehetett elpaterolni őket, akkor ezt megunták, és már csak a kordon mögül nézhettük legtöbbjüket. Persze az F-16 vadászgépek olyan távolságban voltak így is úgy is, hogy csak messziről lehetett nézni őket.
Később ezek olyan légibemutatót produláltak, hogy az ember lélegzete elállt a csodálkozástól.
Az egyik helikopter csak úgy a kerítés mögül a fűről szállt fel, borzolva a kedélyeket azzal, hogy elvitte az emberek pokrócait, a kiállítók sátrait. A mi pokrócunkat is elvitte, rajta Balázs legóival.
Ugyanis az egyetlen ember a több ezerből - talán néhány kisbabán kívül- akit cseppet sem érdekelt az egész, az Balázs volt. Legózott egész végig. Hiába mutattunk neki bármit, nézhetett meg bombát, foghatott géppisztoly, mászhatott be mentőhelikopterbe, nézhetett szuper fiús repülőket testközelből, nem érdekelte, elővette a legóemberkéit, leült valahova és puffogott velük.
Egyedül a lélegzetelállító vadászrepülő bemutatóra figyelt fel meg amikor géppuskasorozatot eresztettek a betonba és gránátot dobtak rá. Kristiansand egyetlen kifutópályájának betonjára.
Persze a buli a katonai hangárban, a laktanya területén is folyt, pl. egy régi vadászgép elektromos berendezésit próbálgatták a hangárban, a növésben levő fiúgyerekek (és repülést szerető felnőttek) nem kis örömére.
Közben a reptéri autóforgalom az utasokkal, taxik miegymás próbáltak az esemény kellős közepén átjutni. Néhány kapitány és a kézipoggyászát húzó légikisasszony is eljött körülnézni, mert látták a gépről a dzsemborit.
Norvégos volt na, de nagyon jó volt. A nap is sütött, le is pirultunk.
lefagyasztva
Nem akar megjönni a jó idő. El voltunk kissé kényeztetve márciusban, meg április elején, így most rosszul esik, hogy megint hideg van. A téli szünetben alig volt hó februárban, olvadt és +8 fok volt, ami egészen egyedi, így mindenki azt hitte most végre különleges, meleg nyár lesz (ilyen volt az első nyarunk 2008-ban).
Paraffinunk elfogyott (nem baj már úgysem kell őszig), tűzifánk is elfogyott (nem baj, már úgysem kell őszig). Aztán pár nap esti fagyoskodás után vettünk új tűzifát, és mikor este lement a hőmérséklet, újra begyújtottunk. Persze volt pár szép nap, de mikor otthon a meleg rekordról érkeznek a hírek, itt 8 fok volt és eső. Puff neki.
T.-vel harsány kacajra fakadtunk, mikor tegnap olvastuk a híreket, hogy Magyarországra gyorsvonat-sebességgel érkezik a hidegfront és - szörnyűség! - akár 18 fok is lehet. De jó lenne nekünk egy jó kis front, ami 18 fokot hoz:-))
Mások sokkal rosszabbul jártak - hiába, mindig mondom, itt Kristiansandban van a legjobb idő - pl. Osloban az országos russ-találkozón hó esett és több olyan helyen is, ahol ilyenkor már egyáltalán nem szokásos.
A gyerekeket persze csöppet sem zavarja, hogy még mindig kabátot kell hordani, hiszen tudják, hogy kicsit több mint egy hónap múlva úgyis melegük lesz egy jó ideig. Jobban is mint kellene.
2 hét múlva nyit az Abra Havn, aminek a megnyitójára családostul kaptunk meghívót, mégpedig ottalvós buliba. Persze, ha a gyerekeket kihagynák egy ilyen kalózváros megnyitójából, az egésznek nem lenne semmi értelme:-) Erről egész biztosan külön blogbejegyzés várható:-)
Jövő héten pedig május 17.-e, 4 napos hétvége. Megbeszéltük, hogy kitűzzük a zászlót, hiszen a mienk a domboldal legnagyobb zászlórúdja. A többi házon már mind ott lengedez. Ennyi tisztelettel tartozunk.
Bori szorgalmasan gyakorolja az énekeket élete első felvonulására. Ha rajtunk múlna, ezúttal inkább megúsznánk a hivatalos programot, de gyanítom, hogy nem nagyon fog menni:-)
Geri kedvéért elmesélem a horgászélményünket (bár én inkább csak az evésben szoktam jeleskedni). Múlt hét végén egy napsütéses, de hűvös napon (strandon fekvés a homokban pulóverben és hosszúnadrágban) 5,5 kiló halhússal értünk haza (ennyi maradt pucolás után). Nagy horgászkaland nem volt, miután T. fogott vagy 2 halat 2 óra fagyoskodással a vízen, Bence bedobta a longline-t (ez egy hosszú zsinór több horoggal) és egyszerre 4 hal is fennakadt rajta. Mindezt 20 perc alatt.
Az egyik hal annyira mélyen volt, hogy keszonbetegségben hunyt el, mire felhúzták.
Hiába, T.-nek a legkisebb a horgászszerencséje a családtagok közül. Icu mama is fogott a múltkor hirtelen 2 nagyobb halat is, pedig csak kipróbálta.
péntek
Hullafáradt vagyok. Nehéz hét volt. Előtte pedig mozgalmas hétvége.
A főnök elment szabadságra, ezúttal olyan helyre ahol nincs térerő. Azok ugyanis, akiknek nagyobb felelőssége van vagy sokat tartják a kapcsolatot másokkal, jár az IPhone, mégpedig céges emaillel, így gyakorlatilag sosem tudják kikapcsolni magukat a munkából.
Markus így elment a sakkörre a hegyekbe sítúrázni. Teljes kikapcsolódés, tökéletes választás (bár a jelenlegi időjárást tekintve a dzsungel mélye talán ideálisabb választás lenne).
Szóval egyedül kellett megoldanunk mindent. Bár ilyenkor hivatalosan én vagyok a felelős, ez valójában team-munka, hiszen mindenkinek megvannak a saját projektjei, csak Markus látja át az egész department munkáját.
Viszont egy dolog csúnyán rámszakadt, aminek az lett az eredménye, hogy a projekt menedzserek ma fennhangon vitatkoztak, hogy kinek a munkáját kezdjem következőnek. Elég vicces szituáció volt, mindenki engem akart, de most azonnal:-) A fiúk Indiában egészen jól helytálltak (nekik küldünk el kisebb, egyszerűbb dolgokat, vagy kopi munkákat) és próbáltam nem átszámolni azt, hogy náluk hány óra van. De Indiában sosem gond este 7-8-kor még dolgozni.
De csak vége lett a hétnek, sőt egy hosszú hétvége következik, bár csak a gyerekeknek.
Bence a héten szerdán nálunk dolgozott. Erre a napra mindenkinek kellett valami munkát keresni (akár, hogy lenyírja a szomszéd néni füvét vagy kitakarít otthon) ami valami bangladeshi kórháyba valamilyen fontos berendezésre megy. Bencét az egyik évfolyamtársával sikerült a céghez berakni (nem volt nehéz) és egész nap a pénzügyön szortírozták a már nem kellő papírokat.
5 óra munka, nem rossz:-)
Borika valamilyen toxikus kiütést kapott, szerintem a saját készítésű parfümtől, így jkarját, lábát csomó kiütés borítja. Voltunk orvosnál és most kenjük. Egyelőre nem kell allergiára gondolni, a tömény nárciszlevél kivonat volt a hibás, remélem.
Voltak személyes szülői értekezletek is, Bencénél, Balázsnál. Balázst furcsa, szeret elvonulni és mindig aggasztja a tanárokat, a tanulással viszont nincs gond, sőt. Csodabogár:-)
Bencével minden a szokásos, veszi az akadályokat. Nagyon sokat lehet rá számítani. A múlt héten pénteken pl. el tudtunk menni egy teljes estére otthonról. T. főnöke tartott partyt, ami viszonylag korán kezdődött így Bence vezényelte le az egész estét. Semmi gond nem volt az égvilágon:-)
Volt egy színházi előadás is a héten, Boriék szerepeltek, mint kórus egy igazi színházban. Kicsit megrettent a cica, mikor kigyulladtak a reflektorok, de azért szépen helytállt (pedig a legviszketősebb napja volt).
Animációs film készítés
A héten van a Barnefilmfesztivál, vagyis a Gyerekfilm-fesztivál. A moziban mindenféle filmeket játszanak, van díjkiosztó meg minden. Olyan, mint egy igazi filmfesztivál csak kicsiben (vörös szőnyeg asszem nincs).
Minden iskola elmegy egy-egy kiválasztott filmre, de a legérdekesebb mégis az animációs film készítés a nagyobb gyerekeknek. Balázsék osztálya kedden volt. Komolyabban is be tudom mutatni, mert megjelent a TV-híradó, és mind az esti nagyhíradóban, mind a gyerekhíradóban leadták.
Ime (sajnos csak Explorerrel nyílik):
http://www.nrk.no/nett-tv/indeks/304294/
Aki nem ismerné meg, a kék csíkos pulcsis Balázs:-) Már meg is tartotta a castingot és hétvégén csinálnak egy filmet T.-vel (legóemberekkel, mi mással). Szívesen fogadunk tippet, milyen animációs programhoz lehet könnyen hozzáférni.
hagyma, sóska
Az első hétvége az utazás után takarítással, mosással, ilyesmivel telt. Mivel szépen sütött a nap, kertészkedtünk is. Ültettünk fehérrépát (lehetetlen kapni, mindig van a bőröndben is:-) és úgy döntöttem, meghonosítom a sóskát (a sóskafőzelék mindenki kedvence, kivéve Borit), amiről azt sem tudják itt, micsoda.
Ha szinte vadon nő a póréhagyma, miért ne nőne meg a sóska is?
Van itt nekünk napfény is árnyék is és eső is elég. Minden növénynek kedve szerint.
Persze a norvégoknak elgurult a gyógyszerük, mikor az olajbogyófát és a jó alföldi dinnye magját is kirakják a boltokba. A globális felmelegedés itt még nem tart:-)
Van már eperpalánta is, apa és lánya ültette. Mostmár teljes a bogyós gyümülcs arzenál.
Újúlt erővel fogtunk a fürdőszoba-tervezásbe is, mostmár konkrét megvehető dolgok formájában. A fürdőszoba szalonban kaptunk ingyen csempét mintának (biztos voltam benne, hogy odaadják) és T. eltervezte a csővezetéket.
Mire végeztünk a munkával, már el is ment a hétvége. De sebaj:-)
megjöttünk
Valójában a szokásos élet folyásán kívül nem történt semmi különös, csak Bori altatása közben (kb. hetente egyszer még megmakacsolja magát, és akkor kell) blogírással múlatom az időt.
Kaptam megjegyzést, hogy ritkásak a bejegyzések:-)
a repülés zökkenőmentes volt, hugommal múlattuk az időt a Skycourtban és csak kisebb malőrök voltak. T. anyu kezében hagyta a kabátját (visszaengedték) én pedig Amszterdamban a gépen a kézitáskámat. Mint tudjuk a Shipholban úgy el tud tűnni egy repülő, mint a tű a szénakazalban, de szerencsére még emlékeztem hol szélltunk ki és az éppen záró személyzet még át tudta nekem nyújtani legfontosabb értékeimet..
Későn értünk haza, de már másnap dolgoztunk/iskolába mentünk.
A fák kirügyeztek az aranyeső kivirágzott, a tulipánok kibújtak és az üvegházban kibújtak a retkek. Nem kell azért annyira nagyon tavaszi időt elképzelni, 10 fok alatt van állandóan de egyenletesen így az esti kandallótűz még jólesik. De azért még a citromfa is kibírta az üvegházban.
Az első munkanapok tevékenyen teltek és vidáman.
T. éppen iskolákat tervez, de természetesen mindenki az Abra Havn-ról kérdezi, hiszen hamarosan megnyit és állandó szóbeszéd tárgya a városban. Én is mindenkinek elmondtam (dicsekeszem na, de mindig csak mással, magammal sosem).
Nálunk, teljesen váratlanul A. mégis úgy döntött, hogy marad. Az utolsó pillanatban a vezetőség addig könyörgött neki, a csillagokat is lehozták (de ha nem is, norvég koronában biztos mérhető a dolog), hogy visszakozott.
Én nagyon örülök, szinte el sem hittem, már teljesen lemondtam arról hogy mindenféle izgalmas dolgot fogok tervezni.
Újra a régi önmaga lett, mosolyogva ontja az ötleteket, hogyan építsünk jégtörő hajó aljára ajtót és hogy hogyan lehet kenderkötéllel 6000 méterre jelentős súlyt levinni (nem teljesen kenderkötél azért, de nincs benne fém).
Balázs pedig hazaérkezésünk alkalmából elkezdett újságot szerkeszteni (magyarul). Már tegnap eladott belőle 2 példányt családon belül 5 NOK-ért. De valamit kell hagyni a következő alkalomra is:-)
Húsvét
A mostani húsvéti magyarországi tartózkodás elképesztően sok hivatalos elintéznivalót hozott. A valamennyi teendőre fel voltunk készülve de előkerült egy olyan ügy, ami azt eredményezte, hogy az első három napot a bank és a földhivatal között ingázva töltöttük. Aztán Bencét elvittük szemészhez, ami szintén nem volt egyszerű. Eredmény egy csinos és nagyon kedvező árú szemüveg.
Így megint abból kellett lefaragni, amiből mindig: a kultúrprogramokból és a baráti találkozásokból.. Kúltúrprogram eddig még egy szál sem fért bele: két éve legalább az állatkertbe eljutottunk a gyerekekkel..
Most pedig itt a Húsvét és esik az eső és hideg van. De ez itt most nagyon kellett, de mondjuk eshetne akkor is, mikor épp nem vagyunk itt. Téli ruhát nem hoztunk.
A gyerekek viszont ebből semmit sem vesznek észre, az áhított találkozás az unokatesókkal végre létrejött és ennél semmi sem fontosabb:-)
Mindenkinek kívánok Kellemes Húsvéti Ünnepeket!:-)
plágium
Ma elszakadt a cérna vagy betelt a pohár, ahogy tetszik.
Mindig próbálok politikamentes maradni és T.-t is mindig buzdítom, hogy ne írjon erről a blogban, ha lehet (természetesen arról ír, amiről akar).
Mi mindig családilag a bal oldalon álltunk, de vannak jó barátaink jobb és baloldalon is (csak a szélsőjobbon nincsenek, legalábbis nem tudunk róla, ezt elutasítjuk) vannak mélyen hívő barátaink (és persze a komplett norvég társadalom körülöttünk) pedig mi nem vagyunk vallásosak, és szavaztunk már jobboldani polgármesterre, mert ő volt a legjobb (természetesen Gödöllő).
Szóval mindenkinek meghallgatjuk a véleményét. Persze T. harcosabb, de én mindig az objektív vélleményt keresem, nem azt, hogy kinek a pofája nem tetszik.
De van, amikor nem lehet szó nélkül bírni. A sok az sok. Fel nem foghatom, hogy jön ahhoz, egy demokratikus ország elnöke, hogy a nyilvánvaló bizonyítékok felmerülése után nem mond azonnal le!?
Sőt továbbmegy, félszegen résztvesz a protokoll eseményeken, majd megvárja a vizsgálat eredményét, ami lám kimondja, hogy igaából valóságosan NEM is PLAGIZÁLT! Micsoda? Csak fordítás? Mii?
Mi vérrel, verejtékkel megszereztük a fokozatot, csak az eljárás beindításához olyan vastag kérelmet kellett beadni, mint maga a doktori, csatolni minden létező dokumentumot, referencia cikkeket fénymásolva, átmentünk egy rakás lépcsőn, formai követelményen, szigorlatoztunk, házi védés, rendes védés, nehogy 100 oldal felett legyen, mert az extra oldalakért fizetni kell és pontot is levonnak, a referenciák formai követelménye megfelelő legyen, hivatalos levelezés a bírálókkal, stb., még száz olyan apróság - és akkor még arról a munkáról nem is beszéltem és a család erőfeszítéseiről is a háttérben, ami ahhoz kellett, hogy az értekezés TARTALMA, a kutatás létrejöjjön? A pokolba kívántuk az egészet, de megcsináltuk. Rendesen.
És most jön egy ilyen bugris, aki nem csak a szakemberek jóhírére (az emberek tájékozatlanok, csak a lényeget veszik le a hírekből, csak azzal az információval foglalkoznak, amire szükségük van: a német főnökön mindig képben van a magyar hírekkel, de arra már nincs energiája, hogy a kisdoktori és a PhD közötti különbségen gondolkodjuon. Most kezdjek el neki magyarázkodni??? Egyik legjobb barátunk nem tudja, mi a különbség az építész meg az építőmérnök között, akár vérig is sértődhetnék rajta, de nem érdekel, hiszen az ő munkájához ennyi pont elég (na jó, ez nem tartozott teljesen a tárgyhoz) hanem az EGÉSZ ORSZÁG JÓHÍRÉRE, már ami megmaradt belőle, is szégyent hoz!
Ugyan miből állna lemondatni és felcserélni mással? Lehet az is párthuszár, ugráló paprikajancsi, nekem mindegy, ahogy tetszik. Már egy hét múlva mindenki elfelejtené és az élet menne tovább. De legalább az ország becsülete megmaradna.
Uff.
A stavangeri ügyből, amit véletlenül én pattintottam ki (én találtam meg a plágium cikket), hatalmas botrány lett, megírta több újság és a professzort felfüggesztették. Volt az egyetemen még régen is plágiumügy, lehullott a fej, de nem a padlóra, még talpon tudott maradni.
Nem másoljuk mások szellemi munkáját csak akkor, ha szólunk róla az illetőnek. Mi ezen olyan bonyolult?
tavaszi zsongás
A meleg a héten rekordokat döntött, a szomszéd városban 22 fokot mértek.
Itt Kristiansandban is százágra sütött a nap, és bizony furcsa a gyerekeknek, főleg a kisebbeknek, hogy így fél év után le lehet venni a kabátot, sőt még a pulóvert is az udvari játéknál.
Nekünk is tiszta kínszenvedés volt egész nap az irodában ülni, szerintem mindenki hatásfoka úgy ahogy van lecsökkent 20%-al és igyekeztünk a legtöbb meetinget a tetőteraszra megbeszélni:-)
A meleg a hétvégén is folytatódott, így első és második kinti ebédünkön is túl vagyunk:-) Ma reggel 10-kor a teraszon már annyira meleg volt, hogy akár reggelizni is lehetett volna. A ház egy az egyben szolár elvek alapján épült, az összes napot befogadja, mindent, ami csak süt napfelkeltétől naplementéig és mostmár minden nap egyre magasabb szögből kerüli meg a házat.
Mivel itt minden dimbes-dombos, bizony van, aki mondjuk télen alig kap napot, vagy éppen a reggeli vagy a délutáni napot kell nélkülöznie.
Erre külön kell figyelni az albérletkeresésnél/házvásárlásnál.
Mindenféle fantasztikus meg szuper jelzőkkel illetném azt, amit minden nap tapasztalunk, de mindenki tudja, hogy én nem vagyok lelkendezős típus:-)
A kerben minden nap valami meglepetés ér, virágok tárháza nyílik ki, és a héten életemben először rózsát metszettem. Mindenféle egyéb azonosíthatatlan növényünk van, szerintem az összes fajta bogyós, ribizli, szeder, málna, csak éppen epret nem találtunk sehol, pedig az itt majdhogynem vadon terem. Talán allergiásak voltak az eperre.
A felújítással kicsit megálltunk, mert a jövő heti utazásra készülünk már lelkileg. Mindenféle adminisztrációs teendő vár ránk, mivel utoljára tavaly nyáron voltunk otthon Magyarországon. Bizony régen..
Úgy döntöttem, ezúttal nem fogok mindenfélét esztelenül összevásárolni, ne az ajándékokról szóljon az mindig, hogy meglátogatjuk a családjainkat.
A mai napra tervezett mindenféle pakolás, belső munka elmaradt, mert annyira jó idő volt, hogy képtelenség volt bent maradni. Az egész város sétált, túrázott, bizony a norvégok igazán tudják értékelni a jó időt mikor végre eljön.
A gyerekek is totálisan be voltak zsongva,
T. hirtelen felindulásból megjavította az üvegházat (a szélviharok kissé szétkapták) és azonnal el is kezdett bele dolgokat telepíteni, Bence évek óta növögető avokádó ás citromfája is kikerült és Bori virágjai, amit magról a naponta hazahordott, iskolai tejesdobozaiba ültetett. Van az üvegházhoz csepegtető rendszer is, csak helyre kellett állítani.
A kertészetbe is elmentünk (itteni életünkben először) természetesen eperért, de azt nem vettünk, hanem vettünk pl. nemes áfonyát. Vad áfonyából (blåbær) van a kertben, de ez igai nagyszemű, finom (remélem megmarad).
Sajnos paradicsomot is vettünk, amit megfogadtunk előre, hogy idén még nem fogunk, de mi nagyon értünk hozzá, hogy csináljunk magunknak extra munkát..
Tegnap programunk is volt, M. az új-zálandi kolleganőm kemény 25 éves volt és mind meg voltunk hívva a szülinapjára.
Na ez volt az a hétvége, mikor teljes egészében a magyarországi utazással akartunk foglalkozni..

