4. hét
Az éjjel bizony rendesen kitáncoltam magam! Volt egy pont, ahol azt mondtam elég. Kb. az esküvőnkön történt ilyen utoljára. Nagyon jó este volt, előtte egész napos motivációs tréninggel. Voltak ígéretek, pólóra írt szlogenek és szarvassült. Persze az igazi motivációt az hozná meg, ha végre lenne egy nagyobb megrendelés..
a részvétel kötelező volt (legalábbis a napi programon, a parti nem) és buszokkal vittek minket egy órányira lévő strandhotelbe.
Tényleg strandhotel, a hullámok nyalgodosták a homokos partot, néhány méterre a teraszunktól. Csak az évszak volt totális tévedés, 10 centi hó napsütés és nyár helyett.
Sikerült a legnagyobb havas káosz napját kifogni, több kamion is elakadt a főúton, ami az egyetlen; fjodros hegyvidéken nincs kerülőút).
Sajnos itt ezeket az elekadt kamionokat úgy nevezik, még az újságban is, hogy "kelet-európai kamionok", mindig van, aki próbálja megúszni a skandináv fuvart téli gumi nélkül..
Mivel leesett a hó, az iskolák is hirtelen változtattak a programon, és sí/szánkónapot rendeztek. Amilyen gyorsan jön a hó, olyan gyorsan el is mehet. De egyelőre még nem megy, hanem csak újabb jön.
A héten a legnagyobb történés Bencével volt, aki nem csak meglátogatta a jövőbeni középiskoláját, hanem ma délelőtt egy valódi 3 órás állásinterjún vett részt többszáz fiatallal egyetemben. Jelentkezett a Dyreparkenbe nyári munkára. Eddig nem akarta, hogy beszéljek róla nyilvánosan, azért nem mondtam.
Ezek komolyabb dolgok, főleg az iskola, ennek majd olyankor kezdek neki, amikor nem leszek ilyen fáradt.
hó
A hét máris tele van, így most reggeli kávé mellől munkahelyről írok (upsz).
Nyakunkba szakadt a hó. Vasárnapra tiszta, hideg időt mondtak, erre ripsz-ropsz előtermett egy hófelhő és betakarta a tájat:-) Így tegnap már hódolhattam kedvenc sportomnak, a hólapátolásnak (a másik a fűnyírás és ezt sajnos T. is tudja).
Bence hazajött hullafáradtan, négynapos edzőtábor után. Élvezte, de kissé rosszullett a kompon. Nem volt jó érzés rákot mosni a cipőjéből.. (befizetett ugyanis a terülj asztalkám étterembe, ahol fix összegért annyit ehet az ember, amennyit akar). Azóta próbálja bepótolni a tanulnivalókat.
(Amúgy, ha esetleg valaki félreértette volna, Borinál volt ittalvós kisbarátnő, nem Bencénél.)
Balázs kísértetiesen hasonlít az apjára és nem csak arcberendezésben... Van egy sztori, amit mindig mesélnek, mikor azon vette magát észre a gyerek a játszótéren, hogy rásötétedik.
Tegnap 4-kor még nem jött haza, de szerencsére rögtön tudtuk, kit kell felhívni. Mostanában egy Isaak nevű kisfiúval lóg, aki jó messze lakik az iskolától, még nálunk is messzebb (és másik irányban).
Mielőtt hazaindultak volna, bementek a boltba vettek egy kis édességet, mint azt ahogy egy átlagos tízévesnek szokás (ezelőtt egy pánikos tízévesünk volt, így ennek örülünk:-) De telefonálni azt elfelejtettek..
Balázs tiltakozik a mobil ellen, mert nem akar rá külön vigyázni. Egy egyszerű mobilt kéne venni neki vízálló tokban, bekötve a lakáskulcs mellé a táskába. Többszáz kiló teherbírású kötéllel. A lakáskulcs is néha 1 méteres zsinóron lóg, de mindig megvan:-)))
A hét második felében csupa hivatalos program lesz, Bencével nyílt napokra megyünk gimnáziumokba, csütörtökön szülői az első osztályban, pénteken meg nekem lesz kötelező program a Lindesnes fyr közelében egy szállodában. Bizony, kötelező team-building, utána nem kötelező éves buli, másnap reggel pedig kijózanodás pihenés a közeli fürdő Spa részlegében. Minden rendes cégnek Karácsony előtt van az éves partyja, de nekünk sajnos januárban van.
pekingi kacsa
Bori ma kacsát evett. A legjobb barátnője vietnámi, nálunk volt délután, és valamilyen rizses, kacsás étel volt. Kacsát itt csak egyetlen, speciális boltban lehet kapni, ezért ez olyan nagy szám. Nekik is ugyanolyan fontos a hagyományos ételeik beszerzése, mint nekünk a mák vagy a finom akácméz a szekrényben:-)
A kislány nagyon szeretetreméltó, kedves, élénk, okos. Több gyerekkel is dolgunk volt már Bori révén, és bizony már a pici gyerekeken látszanak az értelmi képességeik, vagy hogy éppen a szülők mennyit foglalkoznak velük.
Sajnos rossz norvég szokás a gyekeket hagyni nőni, mint a gomba, "nem beleavatkozni a fejlődésükbe". Az rendben van, hogy a gyereket nem kell állandóan egrecíroztatni, de azért egy kis irányítás, útmutatás, némi fegyelem nem árt.
**
Közben megjártuk Balázzal a fatelepet, illetve egy faüzemet kocsival, egy idillikus helyen, egy vidéki farmon, közel a vízparthoz, ahol T. némi építészmunkáért cserébe egy teljes télre való tüzelőt kapott.
Már korábban tervezett oda egy házat, a tulajdonos most ott él a családjával, a farmján, a saját üzeme mellett. Mit mondjak, szép ház és a világ legszebb fájával van leburkolva, amit valaha láttam.
Ilyenkor arra gondolok, hogy milyen jó, különösen T.-nek, hogy itt dolgozhat:-)
**
Balázs mondott egy vicces történetet: az iskloájukba járt egy norvég bajnok gerelyhajító - talán éppen az olimpiai bajnok, de ezt nem tudta pontosan - aki már gyerekkorában is folyton köveket dobált és botokat hajigált:-)) Sok baj volt vele. Egyszer egy vázát is összetört egy célba találó bottal.
Haha, vajon milyen indíttatásból adnak valakit a szülei kalapácsvetőnek vagy gerelyhajítónak?:-))
Húsvét
Úgy döntöttünk, hogy autóval hazamenni kissé sportos nekünk Húsvétkor (4 nap út, 6 nap ottartózkodás, Húsvét vasárnapi indulás, stb.), így maradunk a repülőnél.
Mivel kissé sokáig gondolkodtunk, az árak az egekbe szöktek a norvég légitársaságoknál, így a KLM nyerte az árversenyt.
Legalább a gyerekek (és nem utolsósorban T., aki imád mindent, ami repül és a repőléssel kapcsolatos) is megismerik a Shiphoolt, az óriási terminált, ami fantasztikusan izgalmas hely.
Bence az úszótáborban köszöni jól van, igazi paradicsomi hely, 6 fiú és 40 lány:-)).
Ma éjjel megkaptuk az első ittalvó barátnő-vendéget is.
A beígért hóból már megint cska eső lett, olyan mintha szórakoznának velünk, mindig 5 napra előre ígérik a havat. Aztán mire oda jutunk, marad nekünk megint az eső..
Mindenkinek jó hétvégét!
bréking nyúz
Mivel Bence a fő kapcsolattartó a skype-on, ezért minden családtagot informálok, hogy a fiatalúr úszótáborba megy a hétvégén Dániába, vagyis holnap délutántól vasárnap estig nem lesz elérhető.
új év
Az ötödik karácsonyi szünet is elmúlt. Ebből 3 volt itt, kettő Magyarországon. Épp tegnap kerültek elő az öt évvel ezelőtti fényképek, Bori valószínűtlenül pici volt még, Balázs akkora, mint Bori most, Bence pedig akkora volt, mint Balázs most. És bizony az első karácsonyi vacsoránkat egy dohányzóasztalon költöttük el.. Csak utána sikerült használt étkezőasztalt venni az albérletbe...
Ma persze már máshol tartunk, saját házban lakunk (ami 90%-ban a banké), nagyjából beszéljük a nyelvet, norvég a rendszámunk, nézzük a filmet a SmatTV-n és nyomkodjuk a kütyüket, amit a kínai rosszsorsú munkások raktak össze..
Idén Karácsonykor vendégünk is volt 3 hétre, T. anyukája. Nem igazán történt semmi különös, karácsonyoztunk szép csendesen és sokat lustálkodtunk. Pl. minden nap a nappal keltünk, vagyis fél 10-kor. Kicsit kirándultunk, abban a pár órában, amíg még világos volt (télen is ideális a ház fekvése, az étkezőablakból lehet nézni a napfelkeltát és a konyhaablakól a naplementét). sétáltunk, koriztunk, stb. Havat azt nem lapátoltunk.
Elvittük Icu mamát a Dyreparkenbe megnézni T. épülő projektjét és utolsó nap kimentünk Balázsék erdei házikójához és botra feltekert kenyeret sütöttünk. Meg virslit. Bencét is megünnepeltük, aki Karácsony másnapján 15 éves lett:-)
Egyszercsak feltöltöm majd a képeket a picasára.
évértékelés 2011
Hamarosan itt a 2012-es év, így lássuk, mi történt 2011-ben:
Az év egy gödöllői koránkeléssel (relatív a szilveszter éjszaka után), bepakolással és indulással kezdődött a fagyos télben (a füstölt sonka is egészben megfagyva érkezett meg a tetőbokszban).
Nem is nagyon emlékszem az év elejére, minden a munka körül forgott. Egy egész hajónyi, minden mindennel összefüggő rendszert terveztünk. Fél éve voltam a cégnél és már a második nagy projektem volt sok-sok túlórával. A család bizony panaszkodott.
Mára már a raktárban áll az egész cucc becsomagolva, tornyostul, mindenestül, csak a hajó nincs meg még hozzá, mert a hajógyárnak pénzügyi gondjai támadtak.
T. 2010 novemberében kezdett az új munkahelyén, muszáj lett neki norvégul dolgozni, így rohamosan fejlődött a nyelvben. Viszont az első hónapok nagyon kemények voltak neki. Ő is egy nagy projekten dolgozott, míg én hajókra okos gépeket terveztem, ő kalózkastélyt modellezett. Jól elvoltunk.
Síeltünk is, Bori végre megtanult, tavaly a szezon végén az utolsó napon többször is lejött a hegytetőről. Így idén már együtt síelhetünk mind az öten. 15 év után ez is eljött: nem kell váltanunk egymást T.-vel, míg az egyik síel a másik a gyereket tanítgatja (az éppen aktuálisat). Csak idén még a hó nem jött el.
Nyaralni is voltunk idén, nem Magyarországra mentünk nyaralás címén, hanem az Adriára hajózni. Simán elköltöttük rá az eladott autónk árát. Végülis egyszer élünk és nem leszünk már fiatalabbak:-)
Az év legnagyobb történése a HÁZVÁSÁRLÁS. Már nagyon nem szerettünk volna albérletet fizetni így elhatároztuk magunkat. Munkaügyeink, életünk stabilizálódott, itt volt az alkalom. Kora tavasszal elintéztük a hitelpapírokat, így megvolt a hitelkeretünk, elkezdtünk keresgélni. Nem volt egyszerű.
Nagy volt a dilemma, hogy kössünk kompromisszumot, vegyünk kisebbet, de újat és élvezzük mellette az életet (nem kell a felújításba annyi enegriát belefektetni) vagy vegyünk nagyobb házat, kényelmesebbet, viszont öregebbet és szenvedjünk évekig a felújítással, és mindennel, ami egy nagy házzal jár. Természetesen ez utóbbit választottuk...
Végülis egy olyan jó kis házat tudtunk megvenni, ami szinte eszményi telken épült, gyönyörű kilátással, hatalmas lehetőségek vannak benne és még egy vendégszintje is van, ami magyar rokonsággal, barátokkal nem utolsó dolog. Viszont a felújításba nem kevés pénzt és energiát bele kell fektetni.
Itt következik egy jó tanács: csak akkor vegyél Norvégiában öreg házat, ha eléggé ügyes vagy! Bármilyen probléma felmerülhet (pl. találtunk a tetőtérben egy farontó bogár által megrágott tartóoszlopot) és a legegyszerűbb szakmunka elvégeztetáse mesteremberrel is rengeteg pénzbe kerül!
A házvásárlás hirtelen jött, egy hónapunk volt a régi ház kipakolására, ami nem volt kis feladat, mivel majdnem 3 évig laktunk benne. Szeptember 15.-én vettük át a házat. Minél kisebb átfedést akartunk a hiteltörlesztésben és a lakbér fizetésben. Mellesleg a magyar albérlőnk is kiköltözött, ami szintén némi ügyintézéssel járt. Köszönet otthoni családunknak a segítségért!
Közben Bori elkezdte az iskolát (amit hamar felcserélt a mostanira), Balázs pedig a felső tagozatot.
Mire átköltöztünk, teljesen kifulladtunk, így anyu jött vészsegítségnek pár hétre. Karácsonyra eljutottunk mindkét fiúszoba felújításáig, teljesen önerőből, mindenféle külső segítség ígénybevétele nékül.
A heti rutinnal, munkával együtt ez bizony nagyon fárasztó volt, így a karácsonyi szünet alatt igyekeztünk annyit pihenni, amennyit lehet.
Hogy mit hoz a 2012? Az élet csupa meglepetés.
Persze haladni kell a felújítással (a fürdőszoba nem várhat sokáig) de amellett nem akarjuk minden erőforrásunkat erre fordítani és lemondani minden szórakozásról, hazautazásról. Persze van, amiből vissza kell majd venni; az új egyensúlyt okosan kell majd megtalálni.
Munkaügyekben ez az év remélhetőleg hasonlóan stabil lesz, mint a 2011-es, T.-nek átadják az Állatkertes projektjét, úgyhogy lesz némi sajtóvisszhang, nekem meg remélem új, izgalmas feladatok jutnak.
Minden kedves olvasónknak köszönjük az egész éves figyelmet és kívánunk Boldog Új Évet!
Karácsony
Kedves blogolvasóink!
Mindenkinek nagyon boldog, békés Karácsonyt kívánunk!
"Hangos képeslapunk" idén egészen speciális: Balázs játszik rajta. Mi is lehetne ennél alkalmasabb?
Ne csüggedjetek, eljön megint az idő, mikor több bejegyzésre lesz idő.
http://www.youtube.com/watch?v=xgLHljFICo4&context=C309cdc1ADOEgsToPDskICOzs1l9DOPv_bn034WC8G
Üdvözlettel:
A "Norvégmintás" család
fejlõdünk
Bori ma elõször hazajött az iskolából egyedül, hosszas rábeszélésre (õ beszélt rá minket). Persze csak a barátnõjével mer még, aki itt lakik nem messze. Balázs pedig hazahozta egy barátját és végre nem hosszas elõkészítés után, hanem csak úgy. Fejlõdünk.
zord idő
Bizony zord az idő. Na nem hideg és szép tiszta, hanem ronda esős. Ilyenkor az ember még több süti sütésével (még érződik a mandulaillat) meleg tűzzel, karácsonyi hangulattal, hétvégi semmittevéssel, egyszóval boldog családi élettel foglalja el magát. Közben meg Bali muzsikál, mint a tücsök a Tücsök és a hangyában. Bence térül-fordul, karnist szerel, figyel rá, mi van a hűtőben, Bori mézeskalácsot nyom és zoknit hajtogat, Balázst viszont nagyon nehezen lehet bármire rávenni. De ő legalább zenél nekünk, mint a töcsök a hangyáknak, így még jobb kedvünk lesz, míg kint zord az idő bent pedig sok a dolog. Készül a szombati előadásra.
Ma először egy emeleten alszik a 3 gyerek. Bence szobája kész:-) Hála a vasárnapi nyitvatartásnak (összesen 2 hétvége az évben) szőnyeg, polc is került bele.
Vendéget várunk Magyarországról karácsonyra, T. anyukáját. Mire megjön az idő is kitisztul. Talán valamicske hó is lesz.

